A kárpitos történelem
A bútorkárpitos mesterség kialakulásához a kárpitkészítés tökéletesítésén keresztül vezetett az út, ezért is kell a kárpitkészítés történetét is megismernünk. Izgalmas időszak volt a gótika, amikor rengeteg új kárpit készült és a bútorok szerkezetét is tökéletesítették.
A gótika időszakában vált Franciaország és Németalföld a falikárpitok hazájává, ekkor még nem volt jellemző a kárpit Budapesten. Az európai kárpitszövés magas művészi fokot ért el a XIII-XIV. században. Ebben a korban kezdték el a régebbi, főként védelmi célokat szolgáló várakat lakóhelyekké átépíteni. A nagy, kerek alaprajzú vártornyok, a hatalmas, csupasz termek, a rideg falfelületek kellemetlenek, barátságtalanok, hidegek voltak. Olyan faldíszítő eljárásokat kerestek tehát, amelyekkel ezt a ridegséget-hidegséget megtörhették. A déli államokban – főként Itáliában – freskókkal borították a falfelületeket, az északi, zord éghajlatokon a falikárpitok voltak azok a színes, esztétikus faldíszítő darabok, amelyek funkciójuknak is minden tekintetben megfeleltek.
A kárpitokat fémgyűrűkkel rudakra erősítették fel úgy, hogy a fal és a kárpitok között keskeny, sikátorszerű utacskákat képeztek ki a cselédség számára. A bútorok kárpitozása ebben az időszakban még nem volt széles körben elterjedt
A kárpit készítés ismert fellegvára
A XIV. században kárpitszövő központok Arrasban, Párizsban, Tournai-ban voltak. Arras már korábban is híres volt fonalfestő műhelyeiről. Ennek feltételezhetően nagy szerepe lehetett abban, hogy a későbbiek során virágzó kárpitszövő ipara kifejlődhetett. Az Arrasban telepített, jó hírű flamand kárpitszövők alapozták meg az olaszul arrazierinek nevezett kárpitok hírnevét. Jelenleg az egyetlen bizonyíthatóan arrasi kárpit az 1402-ben szőtt Szent Piatus és Eleutheirus története elnevezésű darab.
A városokba újonnan betelepített kárpitszövőmesterek eleinte választhattak még, hogy saját műhelyt alapítanak-e vagy egy nagyobb manufaktúrában helyezkednek el. Idővel azonban a kárpitszövés teljesen a manufaktúrákba összpontosult, így Arrasban, Tournai-ban is. Ezekben a szövőműhelyekben néha 5m magas, 30 m széles kárpitokat szőttek a nagyméretű szövőszékeken, ahol egyszerre több szövő dolgozott egy időben.
Érdekességek a kárpitkészítés történetéből
Az arrasi kárpitokról több anekdota maradt fenn. 1396-ban I. Bajázid török szultán a fogságba esett Nevers herceget csak néhány arrasi, ún. haute lisse-technikával szőtt kárpit ellenében engedte szabadon.
A XIV. században készült a New York-i Metropolitan Museumban őrzött Arthur király és a kerekasztal lovagjai-kárpit. Az Apokalipszis-kárpitsorozatot I. Lajos rendelte a párizsi Nicolas Bataille műhelyében. A kartonokat a flamand Hennequin de Bruges készítette kódexminiatúrák alapján.
A XV. század közepétől Jó Fülöp francia király ösztönzésére tervezték azokat az új stílusú kárpitokat Tournai-ban, amelyeknek szereplői irodalmi alakok és a keresztes hadjáratok hősei voltak. Szívesen elevenítették meg a lovagregények részleteit, amelyekben színes, pompás ruhákban jelentek meg a népszerű alakok. Kedveltek voltak a mondatszalagos kárpitok, amelyeken a szalagszerű alapba egy-egy divatos Bibliából vett idézetet szőttek.
Kárpit és bútorkészítés a gótika korában, az európai városokban. A kárpit készítés otthona nem Budapest, de az itt élő mesterek is gyorsan elsajátították a Németországban és Franciaországban is divatos berendezési stílust és gyorsan magukévá tették a kárpitozást. Néhány olyan téma, melyről érdemes lehet bővebben is olvasni: mesterség tudástár, bútorkárpit készítés, kárpitosok keresése, kárpitozott bútor restaurálása, puha kárpit készítés, kárpit szövése szolgáltatás.
